A vasárnapi ebéd is lehet dizájnban gazdag, a szalvétatartó által

Vasárnap délelőtt van. Milyen jó is arra ébredni, hogy ma végre együtt lesz a család! Messze élünk egymástól, mindannyian rohanunk, keveset van időnk találkozni. Most végre megérkeztünk. A konyhában már rotyog a semmihez sem hasonlítható húsleves, hamarosan a mennyei, tökéletesen ropogós, belül mégis omlós rántott hús is sorra kerül. A pompás sütemények már hűlnek a kamra padlóján: olyan jó érzés csak rájuk nézni is! Nem győzzük ölelgetni, puszilgatni egymást, egymás szavába vágunk, szinte mindig nevetünk. Tudjuk: itthon vagyunk. Egy fél napra megáll az idő, tökéletes a világ, nincs okunk panaszkodni semmiért.

Mindjárt kész az ebéd. Lehet teríteni! Anyánk kiált a konyhából, mindenki felpattan. Kezdődik a gyors sürgés-forgás, bővíteni az asztalt, összeszedni az összes széket mindenhonnan, hogy mindenkinek jusson hely. Az etetőszék hol van? Gyorsan hozza azt is valaki!

Előkerül a féltett terítő, a pompás étkészlet, az ünnepi poharak, evőeszközök. El ne felejtsük a szalvétát! Milyen sokat is vett belőle gondoskodó anyánk, hova is fogjuk tenni? Milyen jó, hogy mindenkitől szalvétatartót kapott karácsonyra, így most nem kell felállni, átnyúlni egymáson, a hosszú asztalon keresztül.

Milyen nagy dilemmában is voltunk, hogy melyik szalvétatartó legyen! Álló, fekvő, félbehajtott, esetleg gyűrű formájú? Milyennek is örülne igazán, melyik mutatna legjobban az asztalon, melyikből lenne a legkevesebb vesződség kivenni egy szalvétát, ha éppen tele van? Milyen mintája legyen? Elég a teljesen minimál stílusú, hiszen az biztosan minden terítékhez illik majd? Esetleg válasszunk más design-t, hiszen talán egy pici minta azért mégis belefér? A behajlított végű is jó ötlet, hiszen abba talán könnyebb lesz majd beletenni a szalvétát.

Abban egyetértettünk, hogy mindenképpen egy kézzel készített, kézműves termék kellene. Egy rendkívül egyszerű, letisztult, formatervezett, elegáns darab, ami a legtöbb terítékhez jól mutat, illik az étkező hangulatához, lakberendezési stílusához, enteriőrjéhez. A vörösréz és a rozsdamentes acél között vacilláltunk. Mindkettő kicsit szokatlan, de éppen ezért újszerű és különleges ötlet volt. Ilyet biztosan nem őrizget titokban a padláson, nem emlékezteti egyik nagymamájára sem, nem ébreszt benne szomorú emlékeket. Ellenben nagyon tartós és strapabíró, de mégis könnyű – nem nagy fáradság levenni a magas polcról, ahová mindig kiteszi őket, és törölgetni.

Jó, hogy megtaláltuk ezt a remek helyet, ahonnan együtt megrendeltük az összes szalvétatartót, és így legalább a postaköltségen is spóroltunk! Meg senkinek sem kellett bemenni érte a városba, karácsony előtt – jaj, az szörnyű lett volna!

Jó választás volt a kézzel készített vörösréz, illetve nemesacél szalvétatartó. Jó látni, mennyire örül neki! Végre olyasmit kapott, ami nem csak az ő ízlésének felel meg, de nekünk is tényleg tetszett! Tudjuk, hogy a vendégeinek is mindig ezeket teszi fel az asztalra. Mindig megdobogtatja a szívünket, amikor a rokonok, vendégek mesélik, hogy mennyire büszke rájuk, és persze ránk az édesanyánk. Ez az ajándék még hosszú évekig vele lesz. Minden nap rápillanthat, és visszaemlékezhet a felejthetetlen családi vasárnapi ebédekre, amikor egy pillanatra megszűnt kegyetlennek lenni a világ, és a szeretet lett úrrá számunkra a Földkerekségen!